Kovács Gyula Dr.

( gimnáziumi tanár, malakológus )

Kovács Gyula Dr. (Békéscsaba, 1932. - Békéscsaba, 1996.)

Békéscsabán született 1932-ben tisztviselő családban. Édesanyja Lastofka Rozália, édesapja Kovács Gyula Békéscsabán, az István malomban dolgoztak. A gazdasági világválság következtében elbocsátották őket. Az apa alkalmi könyveléseket vállalt, majd egyetemi tanulmányokba kezdett a Szegedi Tudományegyetemen. Mire a kis Gyula 8 éves lett, már ügyvédi oklevéllel rendelkezett. Az ifjú Kovács Gyula szülővárosában végezte iskoláit. A szülők származásuk miatt nem gondolhattak arra, hogy gyermeküket az orvosi pályára irányítsák. Így a szegedi egyetemen ösztöndíjasként biológia- kémia szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1955. július elsejével a minisztérium Csurgóra helyezte, és három évig volt a Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium tanára. A tanításon kívül a környék malakológiai kutatásával foglalkozott. 1958-ban hazakerült Békéscsabára nevelőtanárnak az Út-, Híd-, Vízműépítő Technikum kollégiumába. A kollégiumi munka mellett a TIT félfüggetlenített szakmai titkári teendőit is ellátta. 1967-ben doktorált „Somogy-Csurgó és környéke Molluscafaunája” című disszertációjával. Szakmája utáni vágya és a szíve visszahúzta a Dunántúlra. A nagykanizsai letelepülés gondolatával foglalkozott. Ennek ellenére csak az 1961/62-es tanévet töltötte Nagykanizsán, a Landler Jenő Gimnáziumban, mert édesapjának 1962-ben bekövetkezett halála és a Szlovák Tanítási Nyelvű Gimnáziumban megüresedett tanári állás hazatérésre kényszeríti, illetve segíti. Kiemelkedő nevelő- oktató munkájára már korán felfigyeltek felettesei. Osztályfőnöki munkája mintaszerű volt, tanítványai szerették. 1967-től félfüggetlenített biológia, majd 1974-től nyugdíjazásáig nagy diplomáciai érzékkel rendelkező kémia szakfelügyelője, illetve szaktanácsadója volt Békés megyének. 1968 januárjában saját kérésére a Sebes György Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolába került. Ebben az iskolában 24 évet töltött 1992-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig. 1969-ben megnősült, feleségül vette Ribai Margit gyógyszerészt. 1970-ben született Attila fiában tovább él Kovács Gyula mint pedagógus. Haláláig 38 publikációja jelent meg a malakológia tárgyköréből. Dolgozatainak közel fele szerzőtársas, ami arról árulkodik, hogy a gyűjtést és a cserét mindennél fontosabbnak tartotta. Közel 17 000 tételes – az országban egyedülálló – puhatestű- gyűjteményt alakított ki 200- 250 csere lebonyolításával. 1972-ben a tudományra nézve új fajt nevez el róla Varga A. és Pintér L. Hygromis kovacsi névvel. 1979 és 1981 között a Munkácsy Mihály Múzeumban részfoglalkozású muzeológusként is dolgozott. Optimizmusa egyéni és utolérhetetlen volt. Meglévő betegségéről mélyen hallgatott, hogy megkímélje családját és környezetét. Mindig etikus és gerinces volt. Szélsőséges politikai áramlatok között is hű maradt elveihez. Ezek a tulajdonságok azok, amelyeket magunkévá kell tenni ahhoz, hogy nyugodtan hajózzunk be abba a révbe, amelybe Dr. Kovács Gyula 1996. július 22-én megérkezett.  (Dr. H.J.)

 
 
 

Könyvtári bejelentkezés


 

Könyvajánlók

 

Közösség