Iharosban, paraszti családban született. 1922-ben az szülei beiratták a csurgói gimnáziumba.Kisebbségi érzése hamar oldódott,hiszen félévkor csak ő kapott jeles osztályzatot,év végén pedig latin tanára, dr. Bene Kálmán 10000 korona jutalmat adott át latin nyelvben elért eredményéért.Meg akarta szolgálni a bizalmat.A nyár folyamán betegeskedő édesapja helyett a férfimunka nagy részét elvégezte.Szántás közben alakította ki magában a latin nyelvnek a magyarétól eltérő sajátosságait,szerkezetét.1930-ban, amikor országosan foglalkoztak a latin nyelv oktatásának eredményességével,a tankerületi főigazgató,Mátrai Rudolf külön feladatként a párizsi egyetem vizsgaanyagából egy latin nyelvű rész fordítását bízta rá.Ezt hibátlanul megoldotta.Az ő javaslatára a gimnázium elküldte az országos latin nyelvi tanulmányi versenyre.Második lett,az egész Dunántúlon egyedül ő ért el helyezést. Nevét érettségi után változtatta Örkényi Jánosra. Budapesten jogot végzett, a harmincas évek végén a Rimamurányi Kohászati Vállalatnál volt vezető beosztásban, katonai felmentést is kapott. A háború után a jogfolytonos Ózdi Kohászati Üzemeknél volt osztályvezető. Több,mint 10 éven át ingázott hét végeken a budapesti család és a munkahelye között.Később Budapesten dolgozott.Nyugdíjba vonulása után visszament édesanyját támogatni Iharosba.A gimnázium 200 éves évfordulós ünnepségein az öregdiákok nevében ő koszorúzta meg a Csokonai- és Festetics- domborművet. A 70-es évek elejétől a csurgói Zrínyi tsz jogtanácsosaként dolgozott. Optimista, jókedélyű ember volt, utolsó munkahelye, a tsz-iroda sok történetet őriz vele kapcsolatban.Jóval 80. éve fölött is minden hétvégén Biatorbágyra utazott.Két hónap betegeskedés után itt érte a halál.
Diáktársai szerint szorgalomból végigtanulta a Holub-Köpesdy latin-magyar szótárt.Beszélt latinul.Az ózdi vasgyár bérszámfejtési osztályának vezetője lett,de már Örkényi Jánosra magyarosított néven. (Dr.H.J.)